Szilvásvárad 2017 – közép

Ekkor:

A mozgásvilágon hamarosan fent lesz egy beszámolóm arró, hogy magát a Szilvást hogyan éltem meg, mennyire szeretem, és hasonlók. Ide csak a versennyel kapcsolatos infókat szedem össze.

Miután Várgesztes minden várakozásomon felül jól sikerült, a következő célokkal mentem Szilvásra: 4 óra alatt, 150 körüli átlagpulzus. Ezt ugye le is írtam.. Haha…

Screenshot_1

Az első emelkedőn próbáltam nem 160-as pulzus felé menni. Néhol kicsit megszaladt, de a lábamra figyeltem, nem nyomtam, nem erőltettem, csak lassan mentem fel. Elég lassan…

Screenshot_4

Öt perccel sikerült rosszabat menni, mint 4 éve. 9 kilométeren ez nagy visszalépés, de hát nem is várhattam azt, mint amit 10 kilóval kisebb önmagam tudott. Innentől kezdve az eredmények nem összehasonlíthatóak, ugyanis négy éve sár volt, szakadó eső, hideg. Most jobb időt mentem annál, de akkor a körülmények miatt alapból lassabb volt mindenki.

Az első terepes mászáson mindenki aki körülöttem szokott tekerni, a hírtelen savmámor után (amit az elsietett betonos mászás okoz) leszáll feltolni a meredek kövesen. Itt kezdtem el az embereket, azt a jó sokat, aki a betonon elment, szép lassan leelőzgetni.

El is szállt itt a pulzusom, és vissza se akart menni a helyére. Úgy voltam vele, hogy nem érdekel, meleg is van, izgulok is, a lábamra hallgatok…

Screenshot_3

A harmincadiknál még tök jó volt a lábam, semmi baja, egész frissnek éreztem magam. Aztán feltöltam az ördögoldalon, szégyen nem szégyen, ez van, idén nem tekertem ki, sőt meg se próbáltam. Fel a sípályán. A vége már annak sem esett jól. Aztán a lejtő, gondoltam kipihenem magam. A negyvenedik kilóméternél kezdtem érezni, hogy fáradnak a lábaim, és onnantól elkeztem pörgetni. A másidik poros vonal jelzi, hogy nagyjából hol haltam len. 48 körül jött a teljes elfogyás, onantól csak a szenvedés ment. Hiába volt magas a pulzusom, nulla teljesítmény.

Screenshot_2

Jó kérdés, mi lett volna ha lassabban megyek. Nem pukkadok el az utolsó 10-re. Ki tudja, hogy azt az időt, amit a végén megnyertem volna, nem veszítem el az elején? Ki tudja. A lényeg, hogy visszanézve, eléggé kiégettem magam. Jó pár nap pihenőt adva a következő ezésig.

Tanulságok:

Fogyás, fogyás, fogyás. A kajálásra az előtte lévő napokban jobban odafigyelni.

2011ben ennél negyed órával mentem jobb időt hasonló körülmények között. Az után, amikor először teljesítettem a Salz B távat, sikerült rajta 8:50et tekernem. Akkor az nagyon nagy eredmény volt, most látom már, hogy inkább butaság 😀 Nincs állóképességem, se erőm ekkora teljesítményhez, így Salzon csak D-re neveztem, amiben 1600 szint van, és technikás lefelék…

Még mindig gyenge a lábam, és ahogy fáradtam, egyre jobban pörgettem. Több hegyi edzés kell.

Nem kellett volna bevállalni Duna közepet 😀 Oda tényleg kirándulni megyek…

Reklámok

2 hozzászólás Új írása

  1. balint szerint:

    Szép menet volt! Viszont egy tanács: ha nincs össztelős bringád, akkor szerintem gondold meg, hogy a Salzon átnevezel egy másik távra. Tavaly merevfarúval toltam végig a D-t és nagyon megbántam: azok a lefelék csak összetelóssal abszolválhatók normálisan.

    Kedvelés

    1. kimu szerint:

      Szia! Köszi! Hát végülis sikerült leküzdeni a D-t a maraton bringával, de a legrosszabb nem a lefelé volt, hanem a felfelé, amikor azért kellett nyomnom, hogy ne dq-zzanak ki, emiatt elgörcsöltem 😀

      Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s