Salzkammergut Trophy D – Hazatérés

Ekkor:

Már 2011-ben is, amikor először voltam a Salzkammergut Trophyn, úgy beszéltek róla, mint a “magyar” verseny, ahova mindenki hazajár. Karavánokban mentek az autók át a határon, hogy részt vegyenek ezen a nagyszerű eseményen. Miért írom, hogy nagyszerű? Mind a mérete (3-4 ezer bringás), mind a zökkenőmentes szervezettsége miatt. Az elmúlt húsz évben tökéletességig fejlesztettek mindent, az ellátástól, a rajtoltatásoktól, egészen a különböző kategóriákig mindent. Annyi táv van, amiből már amúgy is nehezen választ az ember, de mára a sima maratonon kívül endúrósabb, nehezebb pálya, és gravel biking, túrabiciklis távig minden van, és ne hagyjuk ki az egykerekűs indulókat sem.

Salzkammergut Trophy 2017 Forrás: Kimura - Mozgásvilág.hu

 

Odaérkezésünkkor megengedték, hogy a rajt-cél területtől 100 méterre álló szálloda udvarát használjuk sátrazásra, és még a tusolót is használhattuk ingyen. Az osztrák vendégszeretet ilyen, hosszútávon gondolkodnak, és fontosabb az emberek megelégedettsége, mint sok más egyéb szempont. Talán ez az egyik dolog, amiért ennyien szeretünk évről évre kijárni ide, mert érezzük, hogy foglalkoznak velünk.

Már kétszer teljesítettem a B távot a maga 120 kilométerével, de tudtam, hogy idén nem vagyok elég felkészült hozzá, ezért a várhatóan élvezetesebb D, azaz enduróra neveztem. 58 kilométer, 1900 szint, és nehéz lefelék.

Fejben persze ez teljesen egyszerűnek hangzott. Pénteki érkezésünkkor még sütött a nap, ám nem sokkal később beborult, és másnap délig, a rajtig gyakorlatilag el sem állt az eső. Kicsit pánikoltam, amikor ilyen körülmények között elrajtoltunk. Szerencsére az eső abbamaradt, és egy kivétellel felülről szárazon teljesítettem a napot. Persze csak felülről, a pálya annyira el volt ázva, hogy lefelé néha az életemért könyörögtem, sőt, olyan is előfordult, hogy inkább leszálltam, és letoltam a bringát. Sok pályán, sőt DH pályán bringáztam már, de itt a kövek, a sok gyökér, víz, és néhol a bokáig érő sár azért erőteljes nem csak fizikai, de lelki megerőltetés is volt. Minden pillanatban figyelni kellett, hogy nehogy eldobjam a gépet. Amíg a nagy többség össztelósokkal indult, én a merev bringámmal, ami rázott mint a fene.

 

Salzkammergut Trophy 2017 Forrás: Kimura - Mozgásvilág.hu

 

Milyenek voltak a felfelék? A már megszokott hosszú, és meredek mászások. Fél-egy órás csörlőzések, amik nem estek jól. Persze a magyar maratonokon is van felfelé, de itt az első 36 kilométeren megvolt gyakorlatilag az egész, 1900 méter szint. Kicsit más a lépték. Pláne, hogy idő-limites a pálya, és a végén igencsak kellett iparkodnom, hogy ne zárjanak ki, köszönhetően annak, hogy a pálya elején sok beragadós, egy nyomsávos hely van, ahol nem nagyon haladtunk. Az utolsó, egyben 800 szintes hegyet a végén már esőben abszováltam, de akkor már a fáradtságtól szinte észre se vettem a körülményeket. Egy célom volt, időn belül beérni, és teljesíteni (sikerült).

 

Salzkammergut Trophy 2017 Forrás: Kimura - Mozgásvilág.hu

A szokásos körítéssel megint csak egy hatalmas elégedettség érzés áradt el rajtam. Megint elmentünk tombolázni, ettünk tésztát, kirándultunk egyet Hallstadtban, ettünk egy pizzát. Menetrendszerűen, mint valami szertartás. Ez az egyik olyan esemény, amire még akkor is szeretek eljönni, ha éppen nem bringázom, mert a hely magával ragadó, az emberek kedvesek, a hangulat felejthetetlen.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s